Rákkeltő anyagok felhasználásának szabályai

Hazánkban a rákkeltő és mutagén anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37 EK irányelv teljesülését 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet biztosítja. A hazai jogrendben régóta létező szabályozás követelményeit 2015 június 1.-ét követően a rákkeltő keverékek felhasználóira is alkalmazni kell.

A keverékek osztályozása 2015. június 1.-ig lehetséges az 1999/45/EK irányelv szerint, június 1.-ét követően az osztályozás az 1272/2008/EK (CLP) rendelet szerint kell hogy történjen. A legtöbb széles körben használt rákkeltő tulajdonságú anyag 1999/45/EK szerint osztályozva rákkeltő 3. kategóriába tartozott és mint ilyen nem vonatkoztak rájuk a 26/2000 (IX. 30) EüM rendelet szerinti előírások. 2015 június 1.-ét követően amiatt, hogy a CLP rendelet a korábbi rákkeltő 3. kategóriát megszüntette és az ide sorolt anyagokat rákkeltő 2. kategóriába sorolta továbbá, hogy 2015 június 1-ét követően az osztályozás keverékek esetén is a CLP rendelet szerint történik a régóta létező szabályozás nagyszámú új szereplőre is vonatkozik.

A szabályozás kifejezett célja, hogy a rákkeltő anyagok felhasználását vissza szorítsa. Azon felhasználásoknál, ahol jelenleg nincs a felhasznált anyagnak vagy keveréknek nem rákkeltő alternatívája szigorú, az expozíciót megelőzni vagy ellenőrzött keretek közé visszaszorítani célzó szabályozás lép életbe.

A rákkeltővel végzett tevékenység bejelentés köteles. 2015 június 1. után a rákkeltő keverékek felhasználóinak is alkalmazni kell 26/2000. (IX. 30.) EüM rendeletbe foglalt előírásokat. Ezek – a teljesség igénye nélkül – előírják, hogy a munkáltató köteles rák kockázatbecslést készíteni. A kockázat becslés eredményétől függően expozíció korlátozó intézkedésekre lehet szükség. Azon munkahelyeken, ahol rákkeltő anyagokkal vagy keverékekkel dolgoznak rendkívüli helyzetekre vonatkozó riasztási és intézkedési terv kidolgozására köteles a munkáltató.